Az Iskola Ausztráliában...

KINGS PARK -ból a látvány

Szóval az első napom a suliban:) kicsit vicces is mert hát már rég jártam az iskola környékén, szóval az én jó és aranyos uram elkísért, gondoltuk az első nap laza lesz, beíratkozom és jövünk haza. De nem így történt és csinálnom kellett egy kis vizsgát ahol felmérték hogy ki milyen szinten van, nagy meglepetésemre a legjobb csoportba kerültem, szóval köszi Bea (az angol tanárnőmnek). Szegény Füli meg csak várt és várt, és már lehet csokit is vett nekem mint a mesében, ahol Pompon és Gombóc Artúr:D volt. Olyan kis cuki, mert hát én vagyok a béna hogy mindig eltévedek, és ő a lovag hogy elkísért. Lement a partra addig, mert a sulitól az Óceán kb 2 perc séta. Szegénykét meg is fogta a nap, úgy nézett ki, mint egy lesült kiscsirke:D  Így hát kicsit szerencsésnek is érzem magam, mert ő akkor elkísért, hogy ne tévedjek el, és mert minden nap az Indiai Óceán mellett megyek el, és valami eszméletlen szép.

Másnap az iskolában egy tök jó tanárt kaptam igazi őrült nő:D szerintem amerikai és nagyon adja magát. Az első hét fura volt, ott ülni egy iskola padban, és tele diákokkal, akik nagyon fiatalok, és persze nagyon gazdagok, anyu apu befizette nekik ezt a drága sulit, és élvezik az életet, nincs semmire gondjuk. Ők ahogy mondják holiday-en vannak. De nagyon kis aranyosak és hívnak mindig mindenhova, és jól elvagyok velük. Szerintem a suli nagyon sokat segít az angolomon, és már most érzem, hogy fejlődtem, bár itt nincs mese beszélni kell, és kész. Nem mondhatod másképp mint angolul. Egy jó dolog van, hogy mindig meglepődnek a koromon, hogy sokkal fiatalabbnak néznek. Persze tudom csak udvariasak..............:))))))))))))Egyébként az angol tanárnőm mondta hogy van egy olyan lehetőség, hogy 2 hétig mehetünk kirándulni a sulival, és minden nap egy egy szép helyre elviszenk minket, persze ilyen lehetőséget nem hagytam ki (és mindent a suli térit),nah még jó hogy adnak egy kis ingyen bulit ha már ennyire drága volt! Úgy hogy folyamatosan csak gyakorlok és gyakorlok, bár az osztálytársaim 90%-ka a kemény svájci mag, akik sokszor a saját nyelvükön kommunikálnak, de mindig rájuk szólok, vagy is megkérem őket, hogy ha velem vannak csak angolul beszéljenek (bár kis önző vagyok, és én akarok többet megtanulni:)))), és megértik hogy ez a szabály és mindenki csak így tanul. Kaptunk egy egy angol tanárnőt  akikkel kirándulgatunk, és hát annyira jó fejek, és kedvesek egyszerűen imádni valók, hogy mindent olyan lazán vesznek,és semmiből nem csinálnak problémát. Itt mindenki annyira laza, és a legtöbb diák is átveszi ezt a nyugis stílust, és sokan cipő vagy papucs nélkül jönnek reggelente suliba, ebben semmi meglepő nincs ez Ausztrália.

Nagyon nagyon szép helyeken jártam az utóbbi időben, és nagyon hálás vagyok hogy ennyi mindent megláthattam, nagy élmény volt. Az első nap a városban voltunk egy ilyen activity félét csináltak nekünk csoportokban, és meg kellett keresni bizonyos helyeket, vagy tárgyakat körbeírás alapján, és lefényképezni, jól ki is fáradtunk ebben a melegben, de így legalább rákényszerítettek minket, hogy idegenekkel is szóba álljunk, segítséget kérni és persze megérteni. Ha végeztünk a feladatokkal, akkor természetesen így is van egy kis nyelvtan óra vagy gyakorlás, és a házi feladat:D vicces ezt leírni, hogy minden nap le kell írni egy fogalmazásban az élményeinket, hogy aznap mit láttunk.

Egy két kép az elmúlt két hetemből a sulival, ahol jártunk:

Art Gallery - Perth 

            ezt a Marlin -es képet végre élőben is láthattam:) LOL

.....indulás Fremantle-ből ..ami egy egész nagy kikötőváros, és óriás hajókra pakolják az árukat amit szerteszét a világba hordanak...és érkezés...........Rottnes szigetére, ami  csodálatos volt. Ez egy teljesen lakatlan sziget,  ahova külön hajóval viszik az dolgozókat, és utána hozzák vissza. Próbálják megőrizni a maga eredetében, és mindentől óvják, mint egy kis kincset. Persze itt is bérelhetsz lakást egy kis időre, de gondolom nem kevés pénzért.Életem egyik legszebb helye ez volt.

Ugye milyen cuki kis állat. Ő csak is ezen a szigeten található az egész nagy világban, azt hiszem ezt mondták:D A neve Quakka, egy olyan mini kenguru féle...imádtam, annyira kis szelídek és aranyosak.

Voltunk egy nagyon érdekes és régi börtönben, még az 1800 években épült és itt tartották a nagyon veszélyes bűnözőket. A halálbüntetés ebben az időben vagy akasztás volt, vagy árammal öltek, de mutattak nagyon furcsa kínzó eszközöket is. Az érdekessége, amit értettem, hogy volt egy olyan helység ahol két részlegre osztották az embereket, az egyik, ahol egy sötét zárt nyirkos helységben több hónapon keresztül tartották a rabokat és a büntetésük alatt csendben kellett maradniuk,különben megölték őket, és a másik részleg, ahol 2 órával a kivégzésük előtt vártak a halálukra. Aki jól viselkedett az kapott meleg ételt, és több hónap után megengedték hogy lezuhanyozzanak. Itt a wc nem nagyon működött, egy olyan fém vödrük volt és abba végezték a dolgukat, persze ez is hónapokig egy helységben volt velük:(((((Ha véletlenül pedig valaki új lakó jött a böribe, és a rabok kijöhettek a cella ajtóig, akkor a vödör tartalmát öntötték is ki az új társra:(

És az Állatkertben .......csak kár hogy a legtöbb állat ebben a hőségben elbújt,de nagyon kis érdekes állatok voltak, amiket még soha nem láttam.

A kis lusta pelikánok

Ő meg csak így szabadon volt, ott szundizott, bratyizott a többi kenguruval együtt....

Ezek a kis majmok nem akarták hogy egyedül hagyjuk őket....:D annyira édesek voltak......végig tapogatták az üvegfalat

A kis ásó mester........

Ami még eszembe jutott, hogy voltunk még egy olyan helyen, ahol aranyrudakat öntenek ki, amit be is mutattak nekünk, nagyon érdekes volt látni ennek a folyamatát. A nyomdában nyomtatják ki a különleges aranyból készített egyedi pénzérméket, rengeteg méretben, és mintával. Ez persze hatalmas üvegfalakkal van védve. Ezek kimennek a piacra a  gazdagoknak, illetve eladásra vagy fizetőeszközként. Volt pár nagyon különleges darab, de sajnos itt megtiltották, hogy fényképezzünk. Meg letett emelni egy több mint 12,5 kg-os rudat, ami iszonyat sok karátos volt, már nem emlékszem, inkább hülyeséget nem írok, és volt szerencsém látni a világ második legdrágább és legnagyobb nyers aranyrögét is.

Pénteken befejeződött a 2 hetes kurzus, ahol kiértékeltek minket, és csinálhattunk egy barbi partyit (hús sütés), vehettünk mindent, ami szerettünk volna 27 főre, és mindent a suli állt:))) ez volt itt a búcsúztatás, igazából nem is értettem, bár itt minden héten kezdődik egy kurzus, és minden héten el is megy valaki, attól függően, hogy hány hetet vett meg magának a suliban. Persze valaki itt van már régen, valaki meg csak pár hétre iratkozik be.

A városban már nagy a készülődés, és mindenhol ki van már téve a karácsonyi világítás..vicces.....

2 hét távlatában...

Pont ma van 2 hete,hogy elindultunk az ismeretlenbe. És mi történt azóta? Múlthét hétfőn elkezdte a Moncsi a sulit. Nagyon büszke vagyok rá mert egyedül jár és nem téved el :) ami nála jellemző és ügyesen helyt áll az iskolában. Szerintem jól megy neki az angol és ezt is kapja visszajelzésként. Most meg 2 hétig be se kell menniük, hanem programokat szerveznek nekik és ott kapnak feladatokat. Szóval elvan szerintem nagyon. Most épp egy fejvadász emberrel ment tárgyalni állás ügyben, én meg vezetem itthon a háztartást :)
Amit mindenképp meg kell említenem azok az itteni magyar ismerőseink. Rengeteget köszönhetünk nekik már most. Szó szerint ki van nyalva a fenekünk...nekem is úgy néz ki, hogy lesz állásom. Vasárnap oda adtam az önéletrajzom egy angol fickónak akinek vállalkozása van itt. Szerdán találkozom vele egy kávéra és megbeszéljük a részleteket. Persze jön velem Greg is, különben elveszettnek érezném magam az angolom miatt.  Kicsit félek is, hogy fogok boldogulni a munkában az angollal de ettől függetlenül csinálni kell a dolgainkat. Nincs mese...vagy van??? :))) Tehát...szépen lassan haladunk, de itt nem is lehet másképp. Ausztráliában nincs rohanás, nincs kapkodás csak no worries meg Take it easy. Úgyis minden rendben lesz és megoldódik. Más világ teljesen. Nincs az a félelem az emberekben mint otthon. Kényelmesek, lazák és nagyon segítőkészek. Állítólag mi is ilyenek leszünk...már alig várom :)   na...mi történt még? otthon elhatároztuk, ha itt leszünk fogunk járni Istentiszteletre. Erről annyit kell tudni, hogy úgy kezdődött mint egy R.H.C.P koncert. Fiatal fiuk és lányok ugráltak a színpadon. Majd a prédikátor egy volt heroinfüggő srác volt, kb velem egy idős és arról is beszélt, hogy az NA-ba kezdődött a felépülése. IGEN...mondom. Egy hiteles ember, egy befogadó világban. Imádlak Ausztrália...hazaértem. Itt tényleg nem számít honnan jöttél és hogy nézel ki. A lehetőséged és az esélyeid ugyan annyi mint bárki másnak.  Csak élni kell velük. Néha az az érzésem kikövezett úton járunk és csak mennünk kell előre...és megyünk is. És hol voltunk még? Kenguru lesen, papagáj etetésen na meg barbecue partin. Az itt nagyon menő. Hétvégente összejönnek az emberek vagy egy parkban vagy otthon a kertben és megy a közös sütögetés meg beszélgetés. Nagyjából ennyi ami most eszembe jutott. Egyszóval  fogalmazva nagyon jól érezzük magunkat :)

Hosszú az út a paradicsomig...

Valóban hosszú..24 óra repülővel  átszállásokkal. De ez legyen a legnagyobb gondunk. Ausztrália csodálatos, az emberek kedvesek, az élet jó itt. Kell ennél több? Szóval No worries, mate :)
Az utazás végén várt ránk Márk a reptéren, majd megmutatta az ideglenes otthonunkat, és még elég sokáig fenn voltunk és beszélgettünk. Majd lefekvéskor ismeretlen madárcsicsergésekre lettünk figyelmesek. Reggel szintén arra keltünk ami arra utalt nem álmodunk. Tényleg itt vagyunk . Szuper :) Megcsináltuk...

                                                                       Singapore...

                                                                        Repülünk....

                                                                          Perth...

                                                                      Perth City...

                                                                    Vihar előtt...

Másnap bementünk Márkkal a citybe. csináltunk bankkártyát, vettünk telefont meg ahhoz is kártyát na meg buszkártyát mert itt azzal lehet közlekedni. Feltöltöd lóvéval és lehúzod a buszon. Elmentünk enni egy indiai étterembe ahol annyit fizetsz amennyit gondolsz. Ha nincs pénzed akkor semmit. Utána megnéztük a sulit ahova járni fog a Moncsi, majd lementünk az óceánhoz fürödni. Csodálatos látvány mit ne mondjak. Nem voltunk sokáig mert vihar készült így húztunk haza. Este még volt egy két telefon az itteni ismerősöknek majd lazulás. Másnap esett így benn ragadtunk a lakásban. Én elmentem a Márkkal uszodába és ennyi volt a tegnapi nap. Ma meg ketten neki vágtunk a városnak. buszoztunk, sétáltunk, ettünk majd megint buszoztunk. Van ingyenes buszjárat a városban és mentünk vele egy kört. Majd írány haza, és ezt mind úgy hogy nem tévedtünk el. Óriási :) Ja a legdurvábbat nem is mondtam. Találkoztunk egy magyar csajjal aki merő véletlen egy bányában dolgozik. Számot is cseréltek a Moncsival. Mi ez ha nem egy újabb csoda...És az érzéseink??? Mintha haza érkeztünk volna. Mintha mindig is ide vágytunk volna. Mintha valamit otthon hagytunk volna.. A félelmeink nagy részét... Úgyhogy nagyon, nagyon boldogok vagyunk most. :)))

....Indulásra készen........

A tegnapi 24 órás ideg tréning után, végre a rohadt Quantas elindítja a járatait, és így mi is el tudunk indulni. Ez az utolsó csavar még hiányzott az életünkhöz,de nem gond ez is megvan,és már mint két kis Szerencselovag elindulunk a repülő szőnyegen:) A sok sok imádkozó sáska meghozta a gyümölcsét..Kimerülten, fáradtan, több nap nem alvás után, azt hiszem a végét járom, de még egy RED BULL segíthet, és akkor még ezt a végét valahogy végig szenvedjük, hogy utána már élvezhessük egy picit a gyümölcsét. Szeretnénk megköszönni, minden és mindent amit kaptunk tőletek, a sok ölelést, és szeretetet, a hihetetlen sok erőt és a sok telefont amit az utóbbi két napban felváltva győzünk!!Köszi hogy fontosak vagyunk NEKTEK!!!!<3

Most búcsúzom, mert dolog van,és menni kell......

M&ZS

Október 29...Szombat

Ma hívott egy barátunk és közölte sztrájkol a Qantas...gyors internetezés után kiderült nem ugratott... Fasza...Hétfőn repülnénk...bár addig még bármi lehet...Még meg sem érkeztünk de már kapjuk a megpróbáltatásokat...Ez van...el kell fogadni, mert ebbe nincs beleszólásunk, így csak várni tudunk türelmesen a hétfőre, hogy legyen valami elmozdulás valamerre. De azt nem mondom, hogy fel vagyok dobódva...
Tegnap voltunk a Csabánál. Éjjel 1-ig beszélgettünk kb. Azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, egy új barátra tettünk szert . Csak ajánlani tudnám mindenkinek, aki Ausztráliába készül... Nagyon jó hallani a szájából a jövőnket és azt ahogy lát minket. Ahogy fogalmazott...Ezt csak elbaszni lehet, de azok nem mi vagyunk...és ez így is van. Én hiszek bennünk és egy percre sem gondolok arra, hogy nem fog sikerülni. Különben neki sem indulnánk.
Ma este pedig Búcsú bulit tartunk. Kóla, ropi, meg sok sok ölelés. Kicsit félek is az érzéseimtől. Ezt én valahogy kihagynám..Bár ez így szép ahogy van. Na megyek is készülődni...Folyt.köv...
Zs.

“Egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben és jólétben töltök"

......Az utóbbi pár nap lelkileg nagyon megviselt, mivel utoljára voltam otthon és elköszöntem a családomtól, a barátaimtól, akiket kimondhatatlanul Szeretek!Senki nem beszél arról, hogy mennyire nehéz elengedni ezeket az embereket, akik nap mint nap ott voltak és számíthattam rájuk. Hazafelé a kocsiban amikor, arra gondoltam hogy hosszú ideig nem is fogok vissza menni, és találkozni velük, akkor elszakadt bennem minden, és végig sírtam a 2 órás utat. Azt éreztem, hogy kitépik a szívem,és hibáztattam magam azért, mert könnyeket látok mindenki szemében, hol ott mosolyoghatnánk is. Az elválás sosem könnyű, semmilyen helyzetben, de nekik és nekem is el kell fogadnom a változást, hogy az amit az ember egyszer megszeret,vagy  hozzá szokik valamihez amiben él, az folyton változik,és sosem lesz állandó.Önzőek vagyunk mind, és próbálunk élni, de közben mi is megváltozunk, ráébredünk, hogy egy ponton megrekedtünk,és tovább kell lépnünk a saját érdekünkben. Remélem megértenek minket,és elfogadják a döntésünket, hogy  kiállunk valami mellett. Döntöttünk egy másik Életről, egy másik világban, feladva mindent amink volt, az otthonunkat, mindaz amit megteremtettünk.Nagyon nehéz ez mindenkinek, azoknak is akik támogatnak minket,és nekünk is,mert bár minden pillanatban kicsit beleszakadok, sosem felejtem el,hogy miért tesszük,és miért döntöttünk így. Azt gondolom, bárki aki e mellett teszi le a voksát, az vállalja azt is, hogy mindig lesznek olyan emberek,akik ellent mondanak ennek, mindig lesznek akik azt mondják, hogy igen is csináld,mert jobb lesz,és az ő támogatásuk jelenti azt az érzelmi alapot, ami ebben az időszakban a legfontosabb!

Mindig a cél felé nézz,és sohasem hátra, mert nem a múltadban van a jövőd!

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)




M.

Visszatekintés...az elmúlt 8 hónap

Nem tudom, hol is lehetne kezdeni, de egy biztos....... hogy ha hiszel valamiben erősen, az hogy elmondod magadban hogy igen is sikerülni fog, egy óriási lépés, és haladás az életedben.Szóval mindenkit arra biztatok hogy higgye el,  igen is sok mindent el lehet érni, és meg lehet valósítani!.....Az első és legfontosabb dolog amit megtanultam ez alatt az idő alatt, hogy áldozatok nélkül nincsen győzelem. Ez volt a "nagy lemondások éve", mert szerintem e nélkül a hozzá állás nélkül ezt nem tudtuk volna megvalósítani. Szeretnél egy új szép cipő nyárra, vagy egy új ruhát, vagy elmenni több száz leárazott dolog mellett, amire nagybetűvel fel van írva, hogy vegyél meg :)))!!ÁÁÁ!! ez nem volt egyszerű az első időkben, tudván azt, hogy szépen berendeztük a lakásunkat, megvettünk mindent, felújítottunk, csináltunk egy nagyon szép kis otthont, de mégis amikor a jövőben gondolkodik az ember, akkor ezek csak tárgyak ,és nem több mint ragaszkodás. Ragaszkodunk a dolgainkhoz, a szar rendszerhez, és mindenhez ami még véletlenül se hozzon változást...  vagy a napi kis rutinodat nehogy felborítsa....Igen, mert valójában a legtöbb ember ilyen...de végül is mi jól belehúztunk. Gergő volt az első ember aki mondta, hogy gyertek ki mert nagyon jó élet van kinn...és hopp már minden fórumon ott is voltunk. Keresgéltünk, olvasgattunk, és érdeklődtünk milyen lehetőségek is vannak. Kiderült, hogy a végzettségem ott egy egész jó kereseti lehetőség, és az is hogy az egész kontinens a bányászatból él, és hogy a Füli ( férjem) :) szakmája is egy elég jó és keresik.

Találtunk egy honlapot a CSEAUSZTRALIA-át (http://cseaustralia.com.au/),és felvettük velük a kapcsolatot, majd elindult a mi kis üzletünk a Csaba főnök ÚR képviseletében (háleluja), amikor is az első,vagy a második beszélgetésünk során kiderült, hogy épp most vitt ki egy szintén bányamérnök srácot, aki a Miskolci Egyetemen végzett. Nagyon megörültem,de akkor még nem tudtam,hogy kiről is van szó. Később amikor, már elkezdtünk angolra járni, és egyre jobban megmérgezett minket az Ausztrália érzése, akkor a Csaba mondta, hogy hát ki is az a " cool kiscsávó" (remélem ezt bóknak veszed Márk:D),és felvettem vele is a kapcsolatot, bár látásból ismertük egymást, Ő csak még jobban megerősített minket,hogy menni kell innen,és rengeteget köszönhetünk neki (a történetünk egyik főszereplője), amiért nagyon sokat fogok főzni rád:)) Szóval elindítottuk, elkezdtük beszerezni a papírokat, minden nap csak erre gondoltunk, közben éltünk, lemondtunk, pénzt gyűjtöttünk, dolgoztunk, és közben férjhez is mentem (erről később) :),majd így ment ez hosszú hónapokig. Sokan hittek bennünk, és ezért örök hála, mert annyira jó volt a megerősítés, és a támogatás! És miből tudom, hogy ez az utunk???Mert mindent összegezve a 9 hónap alatt sok sok türelemmel, és imával, de megcsináltuk, és végül is nem volt olyan óriási akadály, ami eltántorított volna minket, és kitartottunk a tény mellett miszerint mi itt hagyunk mindent, és igen is eljutunk AUSZTRÁLIÁBA,és október 31-én, Hétfőn repülünk:))))))

Mónika

A kezdetek...

Na akkor csapjunk a lovak közé :)
Pénteken végre visszajeleztek Bécsből, hogy megkaptuk a vízumot. Nagy kő esett le a szívünkről, mert már kezdtünk egy kicsit aggódni. Diák vízummal ritkán szórakoznak,de azért  féltünk nehogy belekössenek valamibe.  Szóval 2 hetünk van az indulásig ami nem sok idő és még elég sok mindent kell elintéznünk. Ma megnéztük, hogy mennyi is az a 23 kiló, amit egy bőröndbe bele lehet rakni. Hát mit is mondjak..sok mindenről le kell mondani :) Most látni mennyi mindent felhalmoz egy ember és hogy mennyi felesleges dolga van. A héten kifizetjük a repjegyet, váltunk pénzt, pakolunk és lassan elbúcsúzunk mindenkitől. Na ez még egy meleg helyzet lesz. Én már most sokszor elsírom magam :) ...de ez ettől szép...Az érzéseink meg teljesen vegyesek. Van benne minden rendesen. Tehát csináljuk a dolgunkat és bízunk abban, hogy ez a mi utunk...
Zsolt voltam és remélhetőleg hamarosan Mónika is jelentkezni fog az élményeivel :)