Közel egy éve itt...

Próbálom össze szedni a gondolataimat, mert már jó régen írtunk és hát történt sok minden azóta velünk. Szóval először is azzal kezdeném hogy engem elküldtek a munkahelyemről és ezáltal a szponzorációnk ugrott. Nevetséges dolgot talált ki a főnököm indoknak, de ezt meg kell szokni itt hogy nem mondják ki a frankót és nem vállalják fel magukat az emberek. Szerintem arról volt szó, hogy teher lettem mert jöttek új emberek akik beszélnek angolul, nem kell szponzorálni őket és igy feleslegessé váltam. De nem estem kétségbe. Még azon a hétvégén adtam fel hirdetést és azóta önállóan dolgozom. Az elején kicsit döcögött de jelen pillanatban nagyon sok munkám van. Már ott tartok hogy hirdetnem sem kell mert megvannak velem elégedve és egyik munka hozza a másikat. Az angolom arra már jó hogy elkommunikáljak a tulajokkal és a szakmai dolgokat megbeszéljük. Nagy meglepetésemre már a telefon sem okoz akkora nagy problémát. Szavakból nagyjából kitudom venni, hogy mit akarnak mondani. Vettem egy melós autót is, hogy komolyabbnak tünjek :) Szóval ez a része oké... A másik része viszont nem oké. Kb fél éve pályázik a Moncsi cégekhez eddig nulla sikerrel. Több fejvadásszal is kapcsolatban van, én is amerre járok reklámozom és nagyon sok segitséget kapunk, de eddig nem történt semmi. Mivel nincs sikerélménye ezért nagyon sokszor el van keseredve. Ilyenkor persze jön, hogy haza akar menni stb. Én hiszek benne hogy nem véletlenül vagyunk itt de ha tovább kell állnunk azt is elfogom fogadni. Ahogy egy barátom mondta...''tudni kell feladni is'' ... de mindenesetre remélem hogy erre nem kerül sor. Sokat imádkozunk és küzdünk az álmainkért. Ezt tudni lehetett, de egészen más amikor az ember keresztül megy rajta. Kemény munka ez és ezzel mindenkinek számolnia kell különben hamar otthon találja magát. De mi már csak ilyen harcos tipusok vagyunk :) Tehát túl vagyunk már egy vizum hosszabításon és nagyon reméljük hogy valami történik ezalatt a 8 hónap alatt.
Aztán amit még fontos megemlítenem, hogy közben jöttek ide ki barátaink és voltak nálunk Csabáék látogatóban. Azt hiszem kijelenthetem hogy nagyon jó barátság alakult ki köztünk. Két 75-ös évjáratról beszélünk :) Nagyon jól éreztük magunkat velük és remélem mihamarabb találkozunk újra. elvileg a karácsony és a szilvesztert itt fogják tőlteni velünk aminek nagyon örülünk. Legalább egy kis szint visznek az életünkbe. Nekem ezek a kapcsolatok nagyon hiányoznak. Azok a barátaim akikkel megtudtam osztani mindent. És mivel az angolom még édes kevés, ezért ez még odébb van. Amit nagyon megtanultam az életben,az az hogy a kapcsolatok nagyon fontosak. Általuk nyilnak ki a kapuk és kapjuk az útjelzéseket. Pont ezért a legnagyobb hangsúlyt erre fektetem és ez motivál az angolban is. Minél előbb megtanulni beszélni és épiteni a kapcsolatainkat. De igy sem panaszkodhatunk mert szép kis magyar közösség él itt és hát messze a hazádtól nagyon fontos hogy érezd tartozol valahova.
Irok még pár sort a hétköznapjainkról is. Nekem hétfőtől péntekig munka, esténként pedig tanulás. Hétvégén pedig lazulás. Bevásárlás, kirándulás, barbecue, barátok stb. A Moncsi pedig sulizik és sulizik.  Ja és pályázik. Na meg fut mert jelen pillanatban az a legnagyobb öröme. Most már lassan itt a nyár újra, na nem mintha a tél olyan kemény lett volna de azért volt. Lehet majd menni a beach-re meg mindenfelé. Elég szar nem? :)
Na szóval beszéljünk a lényegről. Ausztrália nem mese ország és nem is a paradicsom. Sokszor fog csikorgatva kell végig csinálni, de még mindig azt mondom hogy megéri. Itt van jövője az embernek és ez a nem mindegy. Küzdesz a semmiért vagy küzdesz valamiért. Biztos van akinek könnyen jön minden és van olyan is akinek nem jön semmi és mehet haza. Én minden esetre nagyon hálás vagyok hogy itt lehetek. Tudom hogy nagyon sok ember szivesen cserélne velünk. Kaptunk egy lehetőséget az újra kezdésre és csak rajtunk áll hogy tudunk e kezdeni ezzel valamit. És ha van elég hited, abból pedig reményed és erőd akkor nem lesz probléma. A lényeg, hogy soha ne veszitsd el a hited ezen a hosszú és sokszor meredek úton.....