2011. november 24., csütörtök

Az Iskola Ausztráliában...





KINGS PARK -ból a látvány


Szóval az első napom a suliban:) kicsit vicces is mert hát már rég jártam az iskola környékén, szóval az én jó és aranyos uram elkísért, gondoltuk az első nap laza lesz, beíratkozom és jövünk haza. De nem így történt és csinálnom kellett egy kis vizsgát ahol felmérték hogy ki milyen szinten van, nagy meglepetésemre a legjobb csoportba kerültem, szóval köszi Bea (az angol tanárnőmnek). Szegény Füli meg csak várt és várt, és már lehet csokit is vett nekem mint a mesében, ahol Pompon és Gombóc Artúr:D volt. Olyan kis cuki, mert hát én vagyok a béna hogy mindig eltévedek, és ő a lovag hogy elkísért. Lement a partra addig, mert a sulitól az Óceán kb 2 perc séta. Szegénykét meg is fogta a nap, úgy nézett ki, mint egy lesült kiscsirke:D  Így hát kicsit szerencsésnek is érzem magam, mert ő akkor elkísért, hogy ne tévedjek el, és mert minden nap az Indiai Óceán mellett megyek el, és valami eszméletlen szép.
Másnap az iskolában egy tök jó tanárt kaptam igazi őrült nő:D szerintem amerikai és nagyon adja magát. Az első hét fura volt, ott ülni egy iskola padban, és tele diákokkal, akik nagyon fiatalok, és persze nagyon gazdagok, anyu apu befizette nekik ezt a drága sulit, és élvezik az életet, nincs semmire gondjuk. Ők ahogy mondják holiday-en vannak. De nagyon kis aranyosak és hívnak mindig mindenhova, és jól elvagyok velük. Szerintem a suli nagyon sokat segít az angolomon, és már most érzem, hogy fejlődtem, bár itt nincs mese beszélni kell, és kész. Nem mondhatod másképp mint angolul. Egy jó dolog van, hogy mindig meglepődnek a koromon, hogy sokkal fiatalabbnak néznek. Persze tudom csak udvariasak..............:))))))))))))Egyébként az angol tanárnőm mondta hogy van egy olyan lehetőség, hogy 2 hétig mehetünk kirándulni a sulival, és minden nap egy egy szép helyre elviszenk minket, persze ilyen lehetőséget nem hagytam ki (és mindent a suli térit),nah még jó hogy adnak egy kis ingyen bulit ha már ennyire drága volt! Úgy hogy folyamatosan csak gyakorlok és gyakorlok, bár az osztálytársaim 90%-ka a kemény svájci mag, akik sokszor a saját nyelvükön kommunikálnak, de mindig rájuk szólok, vagy is megkérem őket, hogy ha velem vannak csak angolul beszéljenek (bár kis önző vagyok, és én akarok többet megtanulni:)))), és megértik hogy ez a szabály és mindenki csak így tanul. Kaptunk egy egy angol tanárnőt  akikkel kirándulgatunk, és hát annyira jó fejek, és kedvesek egyszerűen imádni valók, hogy mindent olyan lazán vesznek,és semmiből nem csinálnak problémát. Itt mindenki annyira laza, és a legtöbb diák is átveszi ezt a nyugis stílust, és sokan cipő vagy papucs nélkül jönnek reggelente suliba, ebben semmi meglepő nincs ez Ausztrália.
Nagyon nagyon szép helyeken jártam az utóbbi időben, és nagyon hálás vagyok hogy ennyi mindent megláthattam, nagy élmény volt. Az első nap a városban voltunk egy ilyen activity félét csináltak nekünk csoportokban, és meg kellett keresni bizonyos helyeket, vagy tárgyakat körbeírás alapján, és lefényképezni, jól ki is fáradtunk ebben a melegben, de így legalább rákényszerítettek minket, hogy idegenekkel is szóba álljunk, segítséget kérni és persze megérteni. Ha végeztünk a feladatokkal, akkor természetesen így is van egy kis nyelvtan óra vagy gyakorlás, és a házi feladat:D vicces ezt leírni, hogy minden nap le kell írni egy fogalmazásban az élményeinket, hogy aznap mit láttunk.
Egy két kép az elmúlt két hetemből a sulival, ahol jártunk:

Art Gallery - Perth 


            ezt a Marlin -es képet végre élőben is láthattam:) LOL


.....indulás Fremantle-ből ..ami egy egész nagy kikötőváros, és óriás hajókra pakolják az árukat amit szerteszét a világba hordanak...és érkezés...........Rottnes szigetére, ami  csodálatos volt. Ez egy teljesen lakatlan sziget,  ahova külön hajóval viszik az dolgozókat, és utána hozzák vissza. Próbálják megőrizni a maga eredetében, és mindentől óvják, mint egy kis kincset. Persze itt is bérelhetsz lakást egy kis időre, de gondolom nem kevés pénzért.Életem egyik legszebb helye ez volt.



Ugye milyen cuki kis állat. Ő csak is ezen a szigeten található az egész nagy világban, azt hiszem ezt mondták:D A neve Quakka, egy olyan mini kenguru féle...imádtam, annyira kis szelídek és aranyosak.



Voltunk egy nagyon érdekes és régi börtönben, még az 1800 években épült és itt tartották a nagyon veszélyes bűnözőket. A halálbüntetés ebben az időben vagy akasztás volt, vagy árammal öltek, de mutattak nagyon furcsa kínzó eszközöket is. Az érdekessége, amit értettem, hogy volt egy olyan helység ahol két részlegre osztották az embereket, az egyik, ahol egy sötét zárt nyirkos helységben több hónapon keresztül tartották a rabokat és a büntetésük alatt csendben kellett maradniuk,különben megölték őket, és a másik részleg, ahol 2 órával a kivégzésük előtt vártak a halálukra. Aki jól viselkedett az kapott meleg ételt, és több hónap után megengedték hogy lezuhanyozzanak. Itt a wc nem nagyon működött, egy olyan fém vödrük volt és abba végezték a dolgukat, persze ez is hónapokig egy helységben volt velük:(((((Ha véletlenül pedig valaki új lakó jött a böribe, és a rabok kijöhettek a cella ajtóig, akkor a vödör tartalmát öntötték is ki az új társra:(






És az Állatkertben .......csak kár hogy a legtöbb állat ebben a hőségben elbújt,de nagyon kis érdekes állatok voltak, amiket még soha nem láttam.


A kis lusta pelikánok
Ő meg csak így szabadon volt, ott szundizott, bratyizott a többi kenguruval együtt....
Ezek a kis majmok nem akarták hogy egyedül hagyjuk őket....:D annyira édesek voltak......végig tapogatták az üvegfalat
A kis ásó mester........

Ami még eszembe jutott, hogy voltunk még egy olyan helyen, ahol aranyrudakat öntenek ki, amit be is mutattak nekünk, nagyon érdekes volt látni ennek a folyamatát. A nyomdában nyomtatják ki a különleges aranyból készített egyedi pénzérméket, rengeteg méretben, és mintával. Ez persze hatalmas üvegfalakkal van védve. Ezek kimennek a piacra a  gazdagoknak, illetve eladásra vagy fizetőeszközként. Volt pár nagyon különleges darab, de sajnos itt megtiltották, hogy fényképezzünk. Meg letett emelni egy több mint 12,5 kg-os rudat, ami iszonyat sok karátos volt, már nem emlékszem, inkább hülyeséget nem írok, és volt szerencsém látni a világ második legdrágább és legnagyobb nyers aranyrögét is.

Pénteken befejeződött a 2 hetes kurzus, ahol kiértékeltek minket, és csinálhattunk egy barbi partyit (hús sütés), vehettünk mindent, ami szerettünk volna 27 főre, és mindent a suli állt:))) ez volt itt a búcsúztatás, igazából nem is értettem, bár itt minden héten kezdődik egy kurzus, és minden héten el is megy valaki, attól függően, hogy hány hetet vett meg magának a suliban. Persze valaki itt van már régen, valaki meg csak pár hétre iratkozik be.



A városban már nagy a készülődés, és mindenhol ki van már téve a karácsonyi világítás..vicces.....



2011. november 14., hétfő

2 hét távlatában...

Pont ma van 2 hete,hogy elindultunk az ismeretlenbe. És mi történt azóta? Múlthét hétfőn elkezdte a Moncsi a sulit. Nagyon büszke vagyok rá mert egyedül jár és nem téved el :) ami nála jellemző és ügyesen helyt áll az iskolában. Szerintem jól megy neki az angol és ezt is kapja visszajelzésként. Most meg 2 hétig be se kell menniük, hanem programokat szerveznek nekik és ott kapnak feladatokat. Szóval elvan szerintem nagyon. Most épp egy fejvadász emberrel ment tárgyalni állás ügyben, én meg vezetem itthon a háztartást :)
Amit mindenképp meg kell említenem azok az itteni magyar ismerőseink. Rengeteget köszönhetünk nekik már most. Szó szerint ki van nyalva a fenekünk...nekem is úgy néz ki, hogy lesz állásom. Vasárnap oda adtam az önéletrajzom egy angol fickónak akinek vállalkozása van itt. Szerdán találkozom vele egy kávéra és megbeszéljük a részleteket. Persze jön velem Greg is, különben elveszettnek érezném magam az angolom miatt.  Kicsit félek is, hogy fogok boldogulni a munkában az angollal de ettől függetlenül csinálni kell a dolgainkat. Nincs mese...vagy van??? :))) Tehát...szépen lassan haladunk, de itt nem is lehet másképp. Ausztráliában nincs rohanás, nincs kapkodás csak no worries meg Take it easy. Úgyis minden rendben lesz és megoldódik. Más világ teljesen. Nincs az a félelem az emberekben mint otthon. Kényelmesek, lazák és nagyon segítőkészek. Állítólag mi is ilyenek leszünk...már alig várom :)   na...mi történt még? otthon elhatároztuk, ha itt leszünk fogunk járni Istentiszteletre. Erről annyit kell tudni, hogy úgy kezdődött mint egy R.H.C.P koncert. Fiatal fiuk és lányok ugráltak a színpadon. Majd a prédikátor egy volt heroinfüggő srác volt, kb velem egy idős és arról is beszélt, hogy az NA-ba kezdődött a felépülése. IGEN...mondom. Egy hiteles ember, egy befogadó világban. Imádlak Ausztrália...hazaértem. Itt tényleg nem számít honnan jöttél és hogy nézel ki. A lehetőséged és az esélyeid ugyan annyi mint bárki másnak.  Csak élni kell velük. Néha az az érzésem kikövezett úton járunk és csak mennünk kell előre...és megyünk is. És hol voltunk még? Kenguru lesen, papagáj etetésen na meg barbecue partin. Az itt nagyon menő. Hétvégente összejönnek az emberek vagy egy parkban vagy otthon a kertben és megy a közös sütögetés meg beszélgetés. Nagyjából ennyi ami most eszembe jutott. Egyszóval  fogalmazva nagyon jól érezzük magunkat :)

2011. november 4., péntek

Hosszú az út a paradicsomig...

Valóban hosszú..24 óra repülővel  átszállásokkal. De ez legyen a legnagyobb gondunk. Ausztrália csodálatos, az emberek kedvesek, az élet jó itt. Kell ennél több? Szóval No worries, mate :)
Az utazás végén várt ránk Márk a reptéren, majd megmutatta az ideglenes otthonunkat, és még elég sokáig fenn voltunk és beszélgettünk. Majd lefekvéskor ismeretlen madárcsicsergésekre lettünk figyelmesek. Reggel szintén arra keltünk ami arra utalt nem álmodunk. Tényleg itt vagyunk . Szuper :) Megcsináltuk...
                                                                       Singapore...
                                                                        Repülünk....
                                                                          Perth...
                                                                      Perth City...
                                                                    Vihar előtt...
Másnap bementünk Márkkal a citybe. csináltunk bankkártyát, vettünk telefont meg ahhoz is kártyát na meg buszkártyát mert itt azzal lehet közlekedni. Feltöltöd lóvéval és lehúzod a buszon. Elmentünk enni egy indiai étterembe ahol annyit fizetsz amennyit gondolsz. Ha nincs pénzed akkor semmit. Utána megnéztük a sulit ahova járni fog a Moncsi, majd lementünk az óceánhoz fürödni. Csodálatos látvány mit ne mondjak. Nem voltunk sokáig mert vihar készült így húztunk haza. Este még volt egy két telefon az itteni ismerősöknek majd lazulás. Másnap esett így benn ragadtunk a lakásban. Én elmentem a Márkkal uszodába és ennyi volt a tegnapi nap. Ma meg ketten neki vágtunk a városnak. buszoztunk, sétáltunk, ettünk majd megint buszoztunk. Van ingyenes buszjárat a városban és mentünk vele egy kört. Majd írány haza, és ezt mind úgy hogy nem tévedtünk el. Óriási :) Ja a legdurvábbat nem is mondtam. Találkoztunk egy magyar csajjal aki merő véletlen egy bányában dolgozik. Számot is cseréltek a Moncsival. Mi ez ha nem egy újabb csoda...És az érzéseink??? Mintha haza érkeztünk volna. Mintha mindig is ide vágytunk volna. Mintha valamit otthon hagytunk volna.. A félelmeink nagy részét... Úgyhogy nagyon, nagyon boldogok vagyunk most. :)))