“Egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben és jólétben töltök"

......Az utóbbi pár nap lelkileg nagyon megviselt, mivel utoljára voltam otthon és elköszöntem a családomtól, a barátaimtól, akiket kimondhatatlanul Szeretek!Senki nem beszél arról, hogy mennyire nehéz elengedni ezeket az embereket, akik nap mint nap ott voltak és számíthattam rájuk. Hazafelé a kocsiban amikor, arra gondoltam hogy hosszú ideig nem is fogok vissza menni, és találkozni velük, akkor elszakadt bennem minden, és végig sírtam a 2 órás utat. Azt éreztem, hogy kitépik a szívem,és hibáztattam magam azért, mert könnyeket látok mindenki szemében, hol ott mosolyoghatnánk is. Az elválás sosem könnyű, semmilyen helyzetben, de nekik és nekem is el kell fogadnom a változást, hogy az amit az ember egyszer megszeret,vagy  hozzá szokik valamihez amiben él, az folyton változik,és sosem lesz állandó.Önzőek vagyunk mind, és próbálunk élni, de közben mi is megváltozunk, ráébredünk, hogy egy ponton megrekedtünk,és tovább kell lépnünk a saját érdekünkben. Remélem megértenek minket,és elfogadják a döntésünket, hogy  kiállunk valami mellett. Döntöttünk egy másik Életről, egy másik világban, feladva mindent amink volt, az otthonunkat, mindaz amit megteremtettünk.Nagyon nehéz ez mindenkinek, azoknak is akik támogatnak minket,és nekünk is,mert bár minden pillanatban kicsit beleszakadok, sosem felejtem el,hogy miért tesszük,és miért döntöttünk így. Azt gondolom, bárki aki e mellett teszi le a voksát, az vállalja azt is, hogy mindig lesznek olyan emberek,akik ellent mondanak ennek, mindig lesznek akik azt mondják, hogy igen is csináld,mert jobb lesz,és az ő támogatásuk jelenti azt az érzelmi alapot, ami ebben az időszakban a legfontosabb!

Mindig a cél felé nézz,és sohasem hátra, mert nem a múltadban van a jövőd!

“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)




M.