Közel egy éve itt...

Próbálom össze szedni a gondolataimat, mert már jó régen írtunk és hát történt sok minden azóta velünk. Szóval először is azzal kezdeném hogy engem elküldtek a munkahelyemről és ezáltal a szponzorációnk ugrott. Nevetséges dolgot talált ki a főnököm indoknak, de ezt meg kell szokni itt hogy nem mondják ki a frankót és nem vállalják fel magukat az emberek. Szerintem arról volt szó, hogy teher lettem mert jöttek új emberek akik beszélnek angolul, nem kell szponzorálni őket és igy feleslegessé váltam. De nem estem kétségbe. Még azon a hétvégén adtam fel hirdetést és azóta önállóan dolgozom. Az elején kicsit döcögött de jelen pillanatban nagyon sok munkám van. Már ott tartok hogy hirdetnem sem kell mert megvannak velem elégedve és egyik munka hozza a másikat. Az angolom arra már jó hogy elkommunikáljak a tulajokkal és a szakmai dolgokat megbeszéljük. Nagy meglepetésemre már a telefon sem okoz akkora nagy problémát. Szavakból nagyjából kitudom venni, hogy mit akarnak mondani. Vettem egy melós autót is, hogy komolyabbnak tünjek :) Szóval ez a része oké... A másik része viszont nem oké. Kb fél éve pályázik a Moncsi cégekhez eddig nulla sikerrel. Több fejvadásszal is kapcsolatban van, én is amerre járok reklámozom és nagyon sok segitséget kapunk, de eddig nem történt semmi. Mivel nincs sikerélménye ezért nagyon sokszor el van keseredve. Ilyenkor persze jön, hogy haza akar menni stb. Én hiszek benne hogy nem véletlenül vagyunk itt de ha tovább kell állnunk azt is elfogom fogadni. Ahogy egy barátom mondta...''tudni kell feladni is'' ... de mindenesetre remélem hogy erre nem kerül sor. Sokat imádkozunk és küzdünk az álmainkért. Ezt tudni lehetett, de egészen más amikor az ember keresztül megy rajta. Kemény munka ez és ezzel mindenkinek számolnia kell különben hamar otthon találja magát. De mi már csak ilyen harcos tipusok vagyunk :) Tehát túl vagyunk már egy vizum hosszabításon és nagyon reméljük hogy valami történik ezalatt a 8 hónap alatt.
Aztán amit még fontos megemlítenem, hogy közben jöttek ide ki barátaink és voltak nálunk Csabáék látogatóban. Azt hiszem kijelenthetem hogy nagyon jó barátság alakult ki köztünk. Két 75-ös évjáratról beszélünk :) Nagyon jól éreztük magunkat velük és remélem mihamarabb találkozunk újra. elvileg a karácsony és a szilvesztert itt fogják tőlteni velünk aminek nagyon örülünk. Legalább egy kis szint visznek az életünkbe. Nekem ezek a kapcsolatok nagyon hiányoznak. Azok a barátaim akikkel megtudtam osztani mindent. És mivel az angolom még édes kevés, ezért ez még odébb van. Amit nagyon megtanultam az életben,az az hogy a kapcsolatok nagyon fontosak. Általuk nyilnak ki a kapuk és kapjuk az útjelzéseket. Pont ezért a legnagyobb hangsúlyt erre fektetem és ez motivál az angolban is. Minél előbb megtanulni beszélni és épiteni a kapcsolatainkat. De igy sem panaszkodhatunk mert szép kis magyar közösség él itt és hát messze a hazádtól nagyon fontos hogy érezd tartozol valahova.
Irok még pár sort a hétköznapjainkról is. Nekem hétfőtől péntekig munka, esténként pedig tanulás. Hétvégén pedig lazulás. Bevásárlás, kirándulás, barbecue, barátok stb. A Moncsi pedig sulizik és sulizik.  Ja és pályázik. Na meg fut mert jelen pillanatban az a legnagyobb öröme. Most már lassan itt a nyár újra, na nem mintha a tél olyan kemény lett volna de azért volt. Lehet majd menni a beach-re meg mindenfelé. Elég szar nem? :)
Na szóval beszéljünk a lényegről. Ausztrália nem mese ország és nem is a paradicsom. Sokszor fog csikorgatva kell végig csinálni, de még mindig azt mondom hogy megéri. Itt van jövője az embernek és ez a nem mindegy. Küzdesz a semmiért vagy küzdesz valamiért. Biztos van akinek könnyen jön minden és van olyan is akinek nem jön semmi és mehet haza. Én minden esetre nagyon hálás vagyok hogy itt lehetek. Tudom hogy nagyon sok ember szivesen cserélne velünk. Kaptunk egy lehetőséget az újra kezdésre és csak rajtunk áll hogy tudunk e kezdeni ezzel valamit. És ha van elég hited, abból pedig reményed és erőd akkor nem lesz probléma. A lényeg, hogy soha ne veszitsd el a hited ezen a hosszú és sokszor meredek úton.....

Közkivánatra...

Sziasztok.

Először is szeretnénk megköszönni mindenkinek aki olvassa a blogunkat és szeretnénk sok sikert kivánni mindazoknak akik ugyanezt az álmot szeretnék valóra váltani. Nekünk is rengeteg erőt adott azoknak az embereknek a tapasztalatai akik előttünk jártak és köszönjük a segitségét azoknak aki támogatott bennünket. 

Lassan fél éve hogy itt vagyunk és hát kijelenthetem eljöttek már azok a napok amikor már nem csodálkozol minden egyes dolgon és az életünk küzdelmekkel és változó hangulatokkal teljes. Ez nem kifejezetten rossz. Tudtuk, hogy ezért az életért meg kell küzdeni és nem adják ingyen. Harcolni kell magaddal nem kevés rossz érzést megélve és közben józannak maradni és nem feladni az álmaidat. Vannak nagyon nehéz napjaink amik sirással végződnek és vannak amikor azt érezzük, ez a mi utunk mert annyi segitséget kapunk és annyi mindenben szerencsénk van, hogy ez nem lehet véletlen. Mindenesetre számoltunk ezzel és erősitjük egymást, mikor éppen kinek van szüksége a bátoritásra. Semmiképp nem adjuk fel az álmainkat és mindent elkövetünk, hogy valóra is váltsuk. 

Ami pedig velünk történik az az, hogy jelenleg még csak én dolgozom heti 20 órában. Itt mindenképp meg kell  emlitenem, ez a pénz elég arra amire nekünk most szükségünk van. Kitudjuk fizetni a számláinkat, nem éhezünk és gyakorlatilag bármit megvehetünk, tudunk tankolni a kocsiba vagy fizetni az utazást és ezen felül eljárunk edzeni, kirándulni stb. A munkámba nem halok bele, viszont a nyelv miatt sokszor elkeseredek mert nem tudok barátkozni és jókat beszélgetni. Munka után suliba járok én is. Találtam ingyen angol órát egy japán gyülekezetben és itt minden nap van tanitás 2szer 2 óra. Nagyon szeretek ide járni mert sok az ázsiai és nagyon kedves embereknek tartom őket. Egyre több mindent értek viszont beszélni még nem tudok mert nem állnak össze a mondatok a fejemben. De ennek ellenére azért tudok kommunikálni csak nagyon levagyok korlátozva. 

A Moncsi ezerrel keresi az állásokat és pályázik rájuk. Több fejvadásszal is kapcsolatban van és ismerősök is próbálnak segiteni. Az ő angolja óriásit fejlődött, köszönhetően a szorgalmának és az igyekezetének. Én ha annyit tudnék mint ő már teljesen elégedett lennék. Ennek ellenére sokszor elkeseredik ő is és ilyenkor ki kell mosnom egy kicsit a fejét, hogy tisztábban lásson. Mivel 2 hónap múlva lejár a vizumunk kicsit sürget az idő minket, és ha más nem akkor befizetünk egy újabb sulit, de reméljük erre nem kerül sor. Nagyon boldogok lennénk, ha váltana a vizumunk és újabb kapuk nyilnának meg elöttünk. Van egy célunk. Szeretnénk évente 2szer hazamenni, hogy kifogástalanul élvezhessük az itteni életünket. És ha úgy alakul minden ahogy azt mi tervezzük akkor ennek nem lesz semmi akadálya. 

Egyszóval kell hogy legyen hited, bátorságod és kitartásod ha ide készülsz. Sok sikert hozzá....

Hosszú szünet után újra itt...

Nem vagyunk egy szorgos blog irók de bizonyára ennek megvannak az okai. Rengeteg minden történt velünk amióta itt vagyunk és nagyon gyorsan ráadáasul. Először is a leglényegesebbel kezdeném. Megérkezésünk után 2 héttel már dolgoztam és januárban úgy düntöttek a főnökömék, hogy megszponzorálnak. HURRÁ!!! Ez egy ujabb csoda az életünkben. Óriási eredménynek tartom, méghozzá azért mert nem igy terveztük. A Moncsi szakmáját helyeztük előtérbe és azt gondoltuk esélyesebbnek. És mit kelett ezért tennem? Azt amit otthon. Becsületesen dolgozni. Ez az amit otthon nem értékelnek. Lehozhatod a csillagoket, de az is kevés. Itt megbecsülnek és értékelik a munkámat. Megdicsérnek vagy elismerik a tudásomat. Más világ teljesen. szóval most rá kell hajtanom a nyelvtanulásra mert nagyon gyenge lábakon állok ebben és lekell raknom egy ielts 4.5-öt. Van rá maximum 8 hónapom. Nem egy magas szint, de nekem az mert szinte nulla angollal jöttem ki. Ahhoz képest megértek pár dolgot de beszélni már sokkal nehezebb. Most sulit keresek, de munka mellett ez nem lesz egyszerü. Másból sem fog állni az életem csak munkából és suliból. Reggel 6kor indulás, este 10-kor pedig érkezés. Erre mondják hogy áldozat nélkül nincs győzelem. De ha szerencsém van akkor a Moncsi talál munkát mert ő már rengeteget fejlődött angolból és a fejvadásza is azt mondta hogy rámehetnek a pályázásokra és akkor én kényelmesen tanulhatok elméletileg mert akkor nem kéne dolgoznom annyit. Amúgy egyből PR-re szponzorálnak 2 évre lekötve. De nem okoz nagy problémát mert szeretek itt dolgozni. Normálisak a kollégáim és a főnököm is. Keresztények szóval jó helyre sodort az élet megint. A munka más mint otthon de erről majd külön irok egy bejegyzést. Ami még történt velünk hogy vettünk autót mert az már nagyon kellett ide ( Holden Commodore). Hatalmas távolságok vannak és a munkához amugy is elengedhetetlen. Szereti a benzint és otthon tuti nem birnám fenntartani de az itteni fizetéshez képest nem okoz problémát. Aztán elköltöztünk a Márktól mert kivettünk egy házat Bassendeanben. Folyó 5 percre, egy hatalmas rezervátum mellettünk, reptér 10 perc, city fél órára. Olyan mint egy falu de mi szeretjük. Nyugalom van. Szinte megszólal a csend. Az emberekből árad a béke. Nem feszültek és idegbetegek mint otthon. Más....nagyon más. Ami a legjobb a házunkban, hogy van benne medence. Ez itt hatalmas áldás a nagy melegek miatt. Hazajövök a munkából és az az első dolgom hogy csobbanok és úszom fél órát. Tehát az Dream Life folytatódik mert hát erről álmodoztunk otthon és most már valósággá vált. Hála ezért a szüleinknek, barátainknak, ismerőseinknek és mindenkinek aki kicsit is támogatott minket és támogat a mai napig is. Köszönjük nektek..