2011. november 4., péntek

Hosszú az út a paradicsomig...

Valóban hosszú..24 óra repülővel  átszállásokkal. De ez legyen a legnagyobb gondunk. Ausztrália csodálatos, az emberek kedvesek, az élet jó itt. Kell ennél több? Szóval No worries, mate :)
Az utazás végén várt ránk Márk a reptéren, majd megmutatta az ideglenes otthonunkat, és még elég sokáig fenn voltunk és beszélgettünk. Majd lefekvéskor ismeretlen madárcsicsergésekre lettünk figyelmesek. Reggel szintén arra keltünk ami arra utalt nem álmodunk. Tényleg itt vagyunk . Szuper :) Megcsináltuk...
                                                                       Singapore...
                                                                        Repülünk....
                                                                          Perth...
                                                                      Perth City...
                                                                    Vihar előtt...
Másnap bementünk Márkkal a citybe. csináltunk bankkártyát, vettünk telefont meg ahhoz is kártyát na meg buszkártyát mert itt azzal lehet közlekedni. Feltöltöd lóvéval és lehúzod a buszon. Elmentünk enni egy indiai étterembe ahol annyit fizetsz amennyit gondolsz. Ha nincs pénzed akkor semmit. Utána megnéztük a sulit ahova járni fog a Moncsi, majd lementünk az óceánhoz fürödni. Csodálatos látvány mit ne mondjak. Nem voltunk sokáig mert vihar készült így húztunk haza. Este még volt egy két telefon az itteni ismerősöknek majd lazulás. Másnap esett így benn ragadtunk a lakásban. Én elmentem a Márkkal uszodába és ennyi volt a tegnapi nap. Ma meg ketten neki vágtunk a városnak. buszoztunk, sétáltunk, ettünk majd megint buszoztunk. Van ingyenes buszjárat a városban és mentünk vele egy kört. Majd írány haza, és ezt mind úgy hogy nem tévedtünk el. Óriási :) Ja a legdurvábbat nem is mondtam. Találkoztunk egy magyar csajjal aki merő véletlen egy bányában dolgozik. Számot is cseréltek a Moncsival. Mi ez ha nem egy újabb csoda...És az érzéseink??? Mintha haza érkeztünk volna. Mintha mindig is ide vágytunk volna. Mintha valamit otthon hagytunk volna.. A félelmeink nagy részét... Úgyhogy nagyon, nagyon boldogok vagyunk most. :)))



5 megjegyzés:

  1. Sziasztok! Nagyon jó látni hogy nektek sikerült.
    Mi is gondoltunk már rá, hogy jobb lenne kint. Csak annyi kérdésem lenne, hogy a nem kis energia és pénz mit foglalt magában? Bocs hogy így ismeretlenül írtam rátok de tényleg érdekelnének a részletek. Ha válaszoltok azt nagyon köszönöm nektek és kívánok további sok sikert és szerencsét. Üdvözlettel itthonról: Szabó János alias Janek.

    VálaszTörlés
  2. Helló Janek. Privátban szívesen válaszolunk. Küldj egy email címet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziasztok! :D Bocsánat hogy csak ilyen késve írok, de egy kicsit meg feledkeztem rólatok! :( De most újra itt! :) Köszönöm a kedvességeteket, hogy szívesen beszámoltok nekem az élményeitekről! Itt az e-mail címem: sz.janos91@gmail.com
      Minden jót nektek! Üdvözlettel itthonról: Janek!

      Törlés
  3. Sziasztok! :D
    Nagyon megörültem, mikor megtaláltam a blogotokat! Végre egy teljesen aktuális :-DDD
    Gratulálunk Nektek! Mi most kezdjük intézni a dolgokat! Ház eladás (ma délután írjuk alá a szerződést :-D ), papírok stb... Januárban adjuk be a visa-t. Most ép az ügynökség válaszára várunk a papírokkal kapcsolatban. Pár hónappal vagyunk lemaradva... de megyünk mi is :-D
    Zoli és Szilvi

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok.
    Sok sikert és kitartást nektek. Sikerülni fog. Szorítunk :)

    VálaszTörlés