Nem tudom, hol is lehetne kezdeni, de egy biztos....... hogy ha hiszel valamiben erősen, az hogy elmondod magadban hogy igen is sikerülni fog, egy óriási lépés, és haladás az életedben.Szóval mindenkit arra biztatok hogy higgye el, igen is sok mindent el lehet érni, és meg lehet valósítani!.....Az első és legfontosabb dolog amit megtanultam ez alatt az idő alatt, hogy áldozatok nélkül nincsen győzelem. Ez volt a "nagy lemondások éve", mert szerintem e nélkül a hozzá állás nélkül ezt nem tudtuk volna megvalósítani. Szeretnél egy új szép cipő nyárra, vagy egy új ruhát, vagy elmenni több száz leárazott dolog mellett, amire nagybetűvel fel van írva, hogy vegyél meg :)))!!ÁÁÁ!! ez nem volt egyszerű az első időkben, tudván azt, hogy szépen berendeztük a lakásunkat, megvettünk mindent, felújítottunk, csináltunk egy nagyon szép kis otthont, de mégis amikor a jövőben gondolkodik az ember, akkor ezek csak tárgyak ,és nem több mint ragaszkodás. Ragaszkodunk a dolgainkhoz, a szar rendszerhez, és mindenhez ami még véletlenül se hozzon változást... vagy a napi kis rutinodat nehogy felborítsa....Igen, mert valójában a legtöbb ember ilyen...de végül is mi jól belehúztunk. Gergő volt az első ember aki mondta, hogy gyertek ki mert nagyon jó élet van kinn...és hopp már minden fórumon ott is voltunk. Keresgéltünk, olvasgattunk, és érdeklődtünk milyen lehetőségek is vannak. Kiderült, hogy a végzettségem ott egy egész jó kereseti lehetőség, és az is hogy az egész kontinens a bányászatból él, és hogy a Füli ( férjem) :) szakmája is egy elég jó és keresik.
Találtunk egy honlapot a CSEAUSZTRALIA-át (http://cseaustralia.com.au/),és felvettük velük a kapcsolatot, majd elindult a mi kis üzletünk a Csaba főnök ÚR képviseletében (háleluja), amikor is az első,vagy a második beszélgetésünk során kiderült, hogy épp most vitt ki egy szintén bányamérnök srácot, aki a Miskolci Egyetemen végzett. Nagyon megörültem,de akkor még nem tudtam,hogy kiről is van szó. Később amikor, már elkezdtünk angolra járni, és egyre jobban megmérgezett minket az Ausztrália érzése, akkor a Csaba mondta, hogy hát ki is az a " cool kiscsávó" (remélem ezt bóknak veszed Márk:D),és felvettem vele is a kapcsolatot, bár látásból ismertük egymást, Ő csak még jobban megerősített minket,hogy menni kell innen,és rengeteget köszönhetünk neki (a történetünk egyik főszereplője), amiért nagyon sokat fogok főzni rád:)) Szóval elindítottuk, elkezdtük beszerezni a papírokat, minden nap csak erre gondoltunk, közben éltünk, lemondtunk, pénzt gyűjtöttünk, dolgoztunk, és közben férjhez is mentem (erről később) :),majd így ment ez hosszú hónapokig. Sokan hittek bennünk, és ezért örök hála, mert annyira jó volt a megerősítés, és a támogatás! És miből tudom, hogy ez az utunk???Mert mindent összegezve a 9 hónap alatt sok sok türelemmel, és imával, de megcsináltuk, és végül is nem volt olyan óriási akadály, ami eltántorított volna minket, és kitartottunk a tény mellett miszerint mi itt hagyunk mindent, és igen is eljutunk AUSZTRÁLIÁBA,és október 31-én, Hétfőn repülünk:))))))
Mónika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése