Közkivánatra...

Sziasztok.

Először is szeretnénk megköszönni mindenkinek aki olvassa a blogunkat és szeretnénk sok sikert kivánni mindazoknak akik ugyanezt az álmot szeretnék valóra váltani. Nekünk is rengeteg erőt adott azoknak az embereknek a tapasztalatai akik előttünk jártak és köszönjük a segitségét azoknak aki támogatott bennünket. 

Lassan fél éve hogy itt vagyunk és hát kijelenthetem eljöttek már azok a napok amikor már nem csodálkozol minden egyes dolgon és az életünk küzdelmekkel és változó hangulatokkal teljes. Ez nem kifejezetten rossz. Tudtuk, hogy ezért az életért meg kell küzdeni és nem adják ingyen. Harcolni kell magaddal nem kevés rossz érzést megélve és közben józannak maradni és nem feladni az álmaidat. Vannak nagyon nehéz napjaink amik sirással végződnek és vannak amikor azt érezzük, ez a mi utunk mert annyi segitséget kapunk és annyi mindenben szerencsénk van, hogy ez nem lehet véletlen. Mindenesetre számoltunk ezzel és erősitjük egymást, mikor éppen kinek van szüksége a bátoritásra. Semmiképp nem adjuk fel az álmainkat és mindent elkövetünk, hogy valóra is váltsuk. 

Ami pedig velünk történik az az, hogy jelenleg még csak én dolgozom heti 20 órában. Itt mindenképp meg kell  emlitenem, ez a pénz elég arra amire nekünk most szükségünk van. Kitudjuk fizetni a számláinkat, nem éhezünk és gyakorlatilag bármit megvehetünk, tudunk tankolni a kocsiba vagy fizetni az utazást és ezen felül eljárunk edzeni, kirándulni stb. A munkámba nem halok bele, viszont a nyelv miatt sokszor elkeseredek mert nem tudok barátkozni és jókat beszélgetni. Munka után suliba járok én is. Találtam ingyen angol órát egy japán gyülekezetben és itt minden nap van tanitás 2szer 2 óra. Nagyon szeretek ide járni mert sok az ázsiai és nagyon kedves embereknek tartom őket. Egyre több mindent értek viszont beszélni még nem tudok mert nem állnak össze a mondatok a fejemben. De ennek ellenére azért tudok kommunikálni csak nagyon levagyok korlátozva. 

A Moncsi ezerrel keresi az állásokat és pályázik rájuk. Több fejvadásszal is kapcsolatban van és ismerősök is próbálnak segiteni. Az ő angolja óriásit fejlődött, köszönhetően a szorgalmának és az igyekezetének. Én ha annyit tudnék mint ő már teljesen elégedett lennék. Ennek ellenére sokszor elkeseredik ő is és ilyenkor ki kell mosnom egy kicsit a fejét, hogy tisztábban lásson. Mivel 2 hónap múlva lejár a vizumunk kicsit sürget az idő minket, és ha más nem akkor befizetünk egy újabb sulit, de reméljük erre nem kerül sor. Nagyon boldogok lennénk, ha váltana a vizumunk és újabb kapuk nyilnának meg elöttünk. Van egy célunk. Szeretnénk évente 2szer hazamenni, hogy kifogástalanul élvezhessük az itteni életünket. És ha úgy alakul minden ahogy azt mi tervezzük akkor ennek nem lesz semmi akadálya. 

Egyszóval kell hogy legyen hited, bátorságod és kitartásod ha ide készülsz. Sok sikert hozzá....