Közel egy éve itt...

Próbálom össze szedni a gondolataimat, mert már jó régen írtunk és hát történt sok minden azóta velünk. Szóval először is azzal kezdeném hogy engem elküldtek a munkahelyemről és ezáltal a szponzorációnk ugrott. Nevetséges dolgot talált ki a főnököm indoknak, de ezt meg kell szokni itt hogy nem mondják ki a frankót és nem vállalják fel magukat az emberek. Szerintem arról volt szó, hogy teher lettem mert jöttek új emberek akik beszélnek angolul, nem kell szponzorálni őket és igy feleslegessé váltam. De nem estem kétségbe. Még azon a hétvégén adtam fel hirdetést és azóta önállóan dolgozom. Az elején kicsit döcögött de jelen pillanatban nagyon sok munkám van. Már ott tartok hogy hirdetnem sem kell mert megvannak velem elégedve és egyik munka hozza a másikat. Az angolom arra már jó hogy elkommunikáljak a tulajokkal és a szakmai dolgokat megbeszéljük. Nagy meglepetésemre már a telefon sem okoz akkora nagy problémát. Szavakból nagyjából kitudom venni, hogy mit akarnak mondani. Vettem egy melós autót is, hogy komolyabbnak tünjek :) Szóval ez a része oké... A másik része viszont nem oké. Kb fél éve pályázik a Moncsi cégekhez eddig nulla sikerrel. Több fejvadásszal is kapcsolatban van, én is amerre járok reklámozom és nagyon sok segitséget kapunk, de eddig nem történt semmi. Mivel nincs sikerélménye ezért nagyon sokszor el van keseredve. Ilyenkor persze jön, hogy haza akar menni stb. Én hiszek benne hogy nem véletlenül vagyunk itt de ha tovább kell állnunk azt is elfogom fogadni. Ahogy egy barátom mondta...''tudni kell feladni is'' ... de mindenesetre remélem hogy erre nem kerül sor. Sokat imádkozunk és küzdünk az álmainkért. Ezt tudni lehetett, de egészen más amikor az ember keresztül megy rajta. Kemény munka ez és ezzel mindenkinek számolnia kell különben hamar otthon találja magát. De mi már csak ilyen harcos tipusok vagyunk :) Tehát túl vagyunk már egy vizum hosszabításon és nagyon reméljük hogy valami történik ezalatt a 8 hónap alatt.
Aztán amit még fontos megemlítenem, hogy közben jöttek ide ki barátaink és voltak nálunk Csabáék látogatóban. Azt hiszem kijelenthetem hogy nagyon jó barátság alakult ki köztünk. Két 75-ös évjáratról beszélünk :) Nagyon jól éreztük magunkat velük és remélem mihamarabb találkozunk újra. elvileg a karácsony és a szilvesztert itt fogják tőlteni velünk aminek nagyon örülünk. Legalább egy kis szint visznek az életünkbe. Nekem ezek a kapcsolatok nagyon hiányoznak. Azok a barátaim akikkel megtudtam osztani mindent. És mivel az angolom még édes kevés, ezért ez még odébb van. Amit nagyon megtanultam az életben,az az hogy a kapcsolatok nagyon fontosak. Általuk nyilnak ki a kapuk és kapjuk az útjelzéseket. Pont ezért a legnagyobb hangsúlyt erre fektetem és ez motivál az angolban is. Minél előbb megtanulni beszélni és épiteni a kapcsolatainkat. De igy sem panaszkodhatunk mert szép kis magyar közösség él itt és hát messze a hazádtól nagyon fontos hogy érezd tartozol valahova.
Irok még pár sort a hétköznapjainkról is. Nekem hétfőtől péntekig munka, esténként pedig tanulás. Hétvégén pedig lazulás. Bevásárlás, kirándulás, barbecue, barátok stb. A Moncsi pedig sulizik és sulizik.  Ja és pályázik. Na meg fut mert jelen pillanatban az a legnagyobb öröme. Most már lassan itt a nyár újra, na nem mintha a tél olyan kemény lett volna de azért volt. Lehet majd menni a beach-re meg mindenfelé. Elég szar nem? :)
Na szóval beszéljünk a lényegről. Ausztrália nem mese ország és nem is a paradicsom. Sokszor fog csikorgatva kell végig csinálni, de még mindig azt mondom hogy megéri. Itt van jövője az embernek és ez a nem mindegy. Küzdesz a semmiért vagy küzdesz valamiért. Biztos van akinek könnyen jön minden és van olyan is akinek nem jön semmi és mehet haza. Én minden esetre nagyon hálás vagyok hogy itt lehetek. Tudom hogy nagyon sok ember szivesen cserélne velünk. Kaptunk egy lehetőséget az újra kezdésre és csak rajtunk áll hogy tudunk e kezdeni ezzel valamit. És ha van elég hited, abból pedig reményed és erőd akkor nem lesz probléma. A lényeg, hogy soha ne veszitsd el a hited ezen a hosszú és sokszor meredek úton.....

Közkivánatra...

Sziasztok.

Először is szeretnénk megköszönni mindenkinek aki olvassa a blogunkat és szeretnénk sok sikert kivánni mindazoknak akik ugyanezt az álmot szeretnék valóra váltani. Nekünk is rengeteg erőt adott azoknak az embereknek a tapasztalatai akik előttünk jártak és köszönjük a segitségét azoknak aki támogatott bennünket. 

Lassan fél éve hogy itt vagyunk és hát kijelenthetem eljöttek már azok a napok amikor már nem csodálkozol minden egyes dolgon és az életünk küzdelmekkel és változó hangulatokkal teljes. Ez nem kifejezetten rossz. Tudtuk, hogy ezért az életért meg kell küzdeni és nem adják ingyen. Harcolni kell magaddal nem kevés rossz érzést megélve és közben józannak maradni és nem feladni az álmaidat. Vannak nagyon nehéz napjaink amik sirással végződnek és vannak amikor azt érezzük, ez a mi utunk mert annyi segitséget kapunk és annyi mindenben szerencsénk van, hogy ez nem lehet véletlen. Mindenesetre számoltunk ezzel és erősitjük egymást, mikor éppen kinek van szüksége a bátoritásra. Semmiképp nem adjuk fel az álmainkat és mindent elkövetünk, hogy valóra is váltsuk. 

Ami pedig velünk történik az az, hogy jelenleg még csak én dolgozom heti 20 órában. Itt mindenképp meg kell  emlitenem, ez a pénz elég arra amire nekünk most szükségünk van. Kitudjuk fizetni a számláinkat, nem éhezünk és gyakorlatilag bármit megvehetünk, tudunk tankolni a kocsiba vagy fizetni az utazást és ezen felül eljárunk edzeni, kirándulni stb. A munkámba nem halok bele, viszont a nyelv miatt sokszor elkeseredek mert nem tudok barátkozni és jókat beszélgetni. Munka után suliba járok én is. Találtam ingyen angol órát egy japán gyülekezetben és itt minden nap van tanitás 2szer 2 óra. Nagyon szeretek ide járni mert sok az ázsiai és nagyon kedves embereknek tartom őket. Egyre több mindent értek viszont beszélni még nem tudok mert nem állnak össze a mondatok a fejemben. De ennek ellenére azért tudok kommunikálni csak nagyon levagyok korlátozva. 

A Moncsi ezerrel keresi az állásokat és pályázik rájuk. Több fejvadásszal is kapcsolatban van és ismerősök is próbálnak segiteni. Az ő angolja óriásit fejlődött, köszönhetően a szorgalmának és az igyekezetének. Én ha annyit tudnék mint ő már teljesen elégedett lennék. Ennek ellenére sokszor elkeseredik ő is és ilyenkor ki kell mosnom egy kicsit a fejét, hogy tisztábban lásson. Mivel 2 hónap múlva lejár a vizumunk kicsit sürget az idő minket, és ha más nem akkor befizetünk egy újabb sulit, de reméljük erre nem kerül sor. Nagyon boldogok lennénk, ha váltana a vizumunk és újabb kapuk nyilnának meg elöttünk. Van egy célunk. Szeretnénk évente 2szer hazamenni, hogy kifogástalanul élvezhessük az itteni életünket. És ha úgy alakul minden ahogy azt mi tervezzük akkor ennek nem lesz semmi akadálya. 

Egyszóval kell hogy legyen hited, bátorságod és kitartásod ha ide készülsz. Sok sikert hozzá....

Hosszú szünet után újra itt...

Nem vagyunk egy szorgos blog irók de bizonyára ennek megvannak az okai. Rengeteg minden történt velünk amióta itt vagyunk és nagyon gyorsan ráadáasul. Először is a leglényegesebbel kezdeném. Megérkezésünk után 2 héttel már dolgoztam és januárban úgy düntöttek a főnökömék, hogy megszponzorálnak. HURRÁ!!! Ez egy ujabb csoda az életünkben. Óriási eredménynek tartom, méghozzá azért mert nem igy terveztük. A Moncsi szakmáját helyeztük előtérbe és azt gondoltuk esélyesebbnek. És mit kelett ezért tennem? Azt amit otthon. Becsületesen dolgozni. Ez az amit otthon nem értékelnek. Lehozhatod a csillagoket, de az is kevés. Itt megbecsülnek és értékelik a munkámat. Megdicsérnek vagy elismerik a tudásomat. Más világ teljesen. szóval most rá kell hajtanom a nyelvtanulásra mert nagyon gyenge lábakon állok ebben és lekell raknom egy ielts 4.5-öt. Van rá maximum 8 hónapom. Nem egy magas szint, de nekem az mert szinte nulla angollal jöttem ki. Ahhoz képest megértek pár dolgot de beszélni már sokkal nehezebb. Most sulit keresek, de munka mellett ez nem lesz egyszerü. Másból sem fog állni az életem csak munkából és suliból. Reggel 6kor indulás, este 10-kor pedig érkezés. Erre mondják hogy áldozat nélkül nincs győzelem. De ha szerencsém van akkor a Moncsi talál munkát mert ő már rengeteget fejlődött angolból és a fejvadásza is azt mondta hogy rámehetnek a pályázásokra és akkor én kényelmesen tanulhatok elméletileg mert akkor nem kéne dolgoznom annyit. Amúgy egyből PR-re szponzorálnak 2 évre lekötve. De nem okoz nagy problémát mert szeretek itt dolgozni. Normálisak a kollégáim és a főnököm is. Keresztények szóval jó helyre sodort az élet megint. A munka más mint otthon de erről majd külön irok egy bejegyzést. Ami még történt velünk hogy vettünk autót mert az már nagyon kellett ide ( Holden Commodore). Hatalmas távolságok vannak és a munkához amugy is elengedhetetlen. Szereti a benzint és otthon tuti nem birnám fenntartani de az itteni fizetéshez képest nem okoz problémát. Aztán elköltöztünk a Márktól mert kivettünk egy házat Bassendeanben. Folyó 5 percre, egy hatalmas rezervátum mellettünk, reptér 10 perc, city fél órára. Olyan mint egy falu de mi szeretjük. Nyugalom van. Szinte megszólal a csend. Az emberekből árad a béke. Nem feszültek és idegbetegek mint otthon. Más....nagyon más. Ami a legjobb a házunkban, hogy van benne medence. Ez itt hatalmas áldás a nagy melegek miatt. Hazajövök a munkából és az az első dolgom hogy csobbanok és úszom fél órát. Tehát az Dream Life folytatódik mert hát erről álmodoztunk otthon és most már valósággá vált. Hála ezért a szüleinknek, barátainknak, ismerőseinknek és mindenkinek aki kicsit is támogatott minket és támogat a mai napig is. Köszönjük nektek..

Az Iskola Ausztráliában...

KINGS PARK -ból a látvány

Szóval az első napom a suliban:) kicsit vicces is mert hát már rég jártam az iskola környékén, szóval az én jó és aranyos uram elkísért, gondoltuk az első nap laza lesz, beíratkozom és jövünk haza. De nem így történt és csinálnom kellett egy kis vizsgát ahol felmérték hogy ki milyen szinten van, nagy meglepetésemre a legjobb csoportba kerültem, szóval köszi Bea (az angol tanárnőmnek). Szegény Füli meg csak várt és várt, és már lehet csokit is vett nekem mint a mesében, ahol Pompon és Gombóc Artúr:D volt. Olyan kis cuki, mert hát én vagyok a béna hogy mindig eltévedek, és ő a lovag hogy elkísért. Lement a partra addig, mert a sulitól az Óceán kb 2 perc séta. Szegénykét meg is fogta a nap, úgy nézett ki, mint egy lesült kiscsirke:D  Így hát kicsit szerencsésnek is érzem magam, mert ő akkor elkísért, hogy ne tévedjek el, és mert minden nap az Indiai Óceán mellett megyek el, és valami eszméletlen szép.

Másnap az iskolában egy tök jó tanárt kaptam igazi őrült nő:D szerintem amerikai és nagyon adja magát. Az első hét fura volt, ott ülni egy iskola padban, és tele diákokkal, akik nagyon fiatalok, és persze nagyon gazdagok, anyu apu befizette nekik ezt a drága sulit, és élvezik az életet, nincs semmire gondjuk. Ők ahogy mondják holiday-en vannak. De nagyon kis aranyosak és hívnak mindig mindenhova, és jól elvagyok velük. Szerintem a suli nagyon sokat segít az angolomon, és már most érzem, hogy fejlődtem, bár itt nincs mese beszélni kell, és kész. Nem mondhatod másképp mint angolul. Egy jó dolog van, hogy mindig meglepődnek a koromon, hogy sokkal fiatalabbnak néznek. Persze tudom csak udvariasak..............:))))))))))))Egyébként az angol tanárnőm mondta hogy van egy olyan lehetőség, hogy 2 hétig mehetünk kirándulni a sulival, és minden nap egy egy szép helyre elviszenk minket, persze ilyen lehetőséget nem hagytam ki (és mindent a suli térit),nah még jó hogy adnak egy kis ingyen bulit ha már ennyire drága volt! Úgy hogy folyamatosan csak gyakorlok és gyakorlok, bár az osztálytársaim 90%-ka a kemény svájci mag, akik sokszor a saját nyelvükön kommunikálnak, de mindig rájuk szólok, vagy is megkérem őket, hogy ha velem vannak csak angolul beszéljenek (bár kis önző vagyok, és én akarok többet megtanulni:)))), és megértik hogy ez a szabály és mindenki csak így tanul. Kaptunk egy egy angol tanárnőt  akikkel kirándulgatunk, és hát annyira jó fejek, és kedvesek egyszerűen imádni valók, hogy mindent olyan lazán vesznek,és semmiből nem csinálnak problémát. Itt mindenki annyira laza, és a legtöbb diák is átveszi ezt a nyugis stílust, és sokan cipő vagy papucs nélkül jönnek reggelente suliba, ebben semmi meglepő nincs ez Ausztrália.

Nagyon nagyon szép helyeken jártam az utóbbi időben, és nagyon hálás vagyok hogy ennyi mindent megláthattam, nagy élmény volt. Az első nap a városban voltunk egy ilyen activity félét csináltak nekünk csoportokban, és meg kellett keresni bizonyos helyeket, vagy tárgyakat körbeírás alapján, és lefényképezni, jól ki is fáradtunk ebben a melegben, de így legalább rákényszerítettek minket, hogy idegenekkel is szóba álljunk, segítséget kérni és persze megérteni. Ha végeztünk a feladatokkal, akkor természetesen így is van egy kis nyelvtan óra vagy gyakorlás, és a házi feladat:D vicces ezt leírni, hogy minden nap le kell írni egy fogalmazásban az élményeinket, hogy aznap mit láttunk.

Egy két kép az elmúlt két hetemből a sulival, ahol jártunk:

Art Gallery - Perth 

            ezt a Marlin -es képet végre élőben is láthattam:) LOL

.....indulás Fremantle-ből ..ami egy egész nagy kikötőváros, és óriás hajókra pakolják az árukat amit szerteszét a világba hordanak...és érkezés...........Rottnes szigetére, ami  csodálatos volt. Ez egy teljesen lakatlan sziget,  ahova külön hajóval viszik az dolgozókat, és utána hozzák vissza. Próbálják megőrizni a maga eredetében, és mindentől óvják, mint egy kis kincset. Persze itt is bérelhetsz lakást egy kis időre, de gondolom nem kevés pénzért.Életem egyik legszebb helye ez volt.

Ugye milyen cuki kis állat. Ő csak is ezen a szigeten található az egész nagy világban, azt hiszem ezt mondták:D A neve Quakka, egy olyan mini kenguru féle...imádtam, annyira kis szelídek és aranyosak.

Voltunk egy nagyon érdekes és régi börtönben, még az 1800 években épült és itt tartották a nagyon veszélyes bűnözőket. A halálbüntetés ebben az időben vagy akasztás volt, vagy árammal öltek, de mutattak nagyon furcsa kínzó eszközöket is. Az érdekessége, amit értettem, hogy volt egy olyan helység ahol két részlegre osztották az embereket, az egyik, ahol egy sötét zárt nyirkos helységben több hónapon keresztül tartották a rabokat és a büntetésük alatt csendben kellett maradniuk,különben megölték őket, és a másik részleg, ahol 2 órával a kivégzésük előtt vártak a halálukra. Aki jól viselkedett az kapott meleg ételt, és több hónap után megengedték hogy lezuhanyozzanak. Itt a wc nem nagyon működött, egy olyan fém vödrük volt és abba végezték a dolgukat, persze ez is hónapokig egy helységben volt velük:(((((Ha véletlenül pedig valaki új lakó jött a böribe, és a rabok kijöhettek a cella ajtóig, akkor a vödör tartalmát öntötték is ki az új társra:(

És az Állatkertben .......csak kár hogy a legtöbb állat ebben a hőségben elbújt,de nagyon kis érdekes állatok voltak, amiket még soha nem láttam.

A kis lusta pelikánok

Ő meg csak így szabadon volt, ott szundizott, bratyizott a többi kenguruval együtt....

Ezek a kis majmok nem akarták hogy egyedül hagyjuk őket....:D annyira édesek voltak......végig tapogatták az üvegfalat

A kis ásó mester........

Ami még eszembe jutott, hogy voltunk még egy olyan helyen, ahol aranyrudakat öntenek ki, amit be is mutattak nekünk, nagyon érdekes volt látni ennek a folyamatát. A nyomdában nyomtatják ki a különleges aranyból készített egyedi pénzérméket, rengeteg méretben, és mintával. Ez persze hatalmas üvegfalakkal van védve. Ezek kimennek a piacra a  gazdagoknak, illetve eladásra vagy fizetőeszközként. Volt pár nagyon különleges darab, de sajnos itt megtiltották, hogy fényképezzünk. Meg letett emelni egy több mint 12,5 kg-os rudat, ami iszonyat sok karátos volt, már nem emlékszem, inkább hülyeséget nem írok, és volt szerencsém látni a világ második legdrágább és legnagyobb nyers aranyrögét is.

Pénteken befejeződött a 2 hetes kurzus, ahol kiértékeltek minket, és csinálhattunk egy barbi partyit (hús sütés), vehettünk mindent, ami szerettünk volna 27 főre, és mindent a suli állt:))) ez volt itt a búcsúztatás, igazából nem is értettem, bár itt minden héten kezdődik egy kurzus, és minden héten el is megy valaki, attól függően, hogy hány hetet vett meg magának a suliban. Persze valaki itt van már régen, valaki meg csak pár hétre iratkozik be.

A városban már nagy a készülődés, és mindenhol ki van már téve a karácsonyi világítás..vicces.....

2 hét távlatában...

Pont ma van 2 hete,hogy elindultunk az ismeretlenbe. És mi történt azóta? Múlthét hétfőn elkezdte a Moncsi a sulit. Nagyon büszke vagyok rá mert egyedül jár és nem téved el :) ami nála jellemző és ügyesen helyt áll az iskolában. Szerintem jól megy neki az angol és ezt is kapja visszajelzésként. Most meg 2 hétig be se kell menniük, hanem programokat szerveznek nekik és ott kapnak feladatokat. Szóval elvan szerintem nagyon. Most épp egy fejvadász emberrel ment tárgyalni állás ügyben, én meg vezetem itthon a háztartást :)
Amit mindenképp meg kell említenem azok az itteni magyar ismerőseink. Rengeteget köszönhetünk nekik már most. Szó szerint ki van nyalva a fenekünk...nekem is úgy néz ki, hogy lesz állásom. Vasárnap oda adtam az önéletrajzom egy angol fickónak akinek vállalkozása van itt. Szerdán találkozom vele egy kávéra és megbeszéljük a részleteket. Persze jön velem Greg is, különben elveszettnek érezném magam az angolom miatt.  Kicsit félek is, hogy fogok boldogulni a munkában az angollal de ettől függetlenül csinálni kell a dolgainkat. Nincs mese...vagy van??? :))) Tehát...szépen lassan haladunk, de itt nem is lehet másképp. Ausztráliában nincs rohanás, nincs kapkodás csak no worries meg Take it easy. Úgyis minden rendben lesz és megoldódik. Más világ teljesen. Nincs az a félelem az emberekben mint otthon. Kényelmesek, lazák és nagyon segítőkészek. Állítólag mi is ilyenek leszünk...már alig várom :)   na...mi történt még? otthon elhatároztuk, ha itt leszünk fogunk járni Istentiszteletre. Erről annyit kell tudni, hogy úgy kezdődött mint egy R.H.C.P koncert. Fiatal fiuk és lányok ugráltak a színpadon. Majd a prédikátor egy volt heroinfüggő srác volt, kb velem egy idős és arról is beszélt, hogy az NA-ba kezdődött a felépülése. IGEN...mondom. Egy hiteles ember, egy befogadó világban. Imádlak Ausztrália...hazaértem. Itt tényleg nem számít honnan jöttél és hogy nézel ki. A lehetőséged és az esélyeid ugyan annyi mint bárki másnak.  Csak élni kell velük. Néha az az érzésem kikövezett úton járunk és csak mennünk kell előre...és megyünk is. És hol voltunk még? Kenguru lesen, papagáj etetésen na meg barbecue partin. Az itt nagyon menő. Hétvégente összejönnek az emberek vagy egy parkban vagy otthon a kertben és megy a közös sütögetés meg beszélgetés. Nagyjából ennyi ami most eszembe jutott. Egyszóval  fogalmazva nagyon jól érezzük magunkat :)

Hosszú az út a paradicsomig...

Valóban hosszú..24 óra repülővel  átszállásokkal. De ez legyen a legnagyobb gondunk. Ausztrália csodálatos, az emberek kedvesek, az élet jó itt. Kell ennél több? Szóval No worries, mate :)
Az utazás végén várt ránk Márk a reptéren, majd megmutatta az ideglenes otthonunkat, és még elég sokáig fenn voltunk és beszélgettünk. Majd lefekvéskor ismeretlen madárcsicsergésekre lettünk figyelmesek. Reggel szintén arra keltünk ami arra utalt nem álmodunk. Tényleg itt vagyunk . Szuper :) Megcsináltuk...

                                                                       Singapore...

                                                                        Repülünk....

                                                                          Perth...

                                                                      Perth City...

                                                                    Vihar előtt...

Másnap bementünk Márkkal a citybe. csináltunk bankkártyát, vettünk telefont meg ahhoz is kártyát na meg buszkártyát mert itt azzal lehet közlekedni. Feltöltöd lóvéval és lehúzod a buszon. Elmentünk enni egy indiai étterembe ahol annyit fizetsz amennyit gondolsz. Ha nincs pénzed akkor semmit. Utána megnéztük a sulit ahova járni fog a Moncsi, majd lementünk az óceánhoz fürödni. Csodálatos látvány mit ne mondjak. Nem voltunk sokáig mert vihar készült így húztunk haza. Este még volt egy két telefon az itteni ismerősöknek majd lazulás. Másnap esett így benn ragadtunk a lakásban. Én elmentem a Márkkal uszodába és ennyi volt a tegnapi nap. Ma meg ketten neki vágtunk a városnak. buszoztunk, sétáltunk, ettünk majd megint buszoztunk. Van ingyenes buszjárat a városban és mentünk vele egy kört. Majd írány haza, és ezt mind úgy hogy nem tévedtünk el. Óriási :) Ja a legdurvábbat nem is mondtam. Találkoztunk egy magyar csajjal aki merő véletlen egy bányában dolgozik. Számot is cseréltek a Moncsival. Mi ez ha nem egy újabb csoda...És az érzéseink??? Mintha haza érkeztünk volna. Mintha mindig is ide vágytunk volna. Mintha valamit otthon hagytunk volna.. A félelmeink nagy részét... Úgyhogy nagyon, nagyon boldogok vagyunk most. :)))

....Indulásra készen........

A tegnapi 24 órás ideg tréning után, végre a rohadt Quantas elindítja a járatait, és így mi is el tudunk indulni. Ez az utolsó csavar még hiányzott az életünkhöz,de nem gond ez is megvan,és már mint két kis Szerencselovag elindulunk a repülő szőnyegen:) A sok sok imádkozó sáska meghozta a gyümölcsét..Kimerülten, fáradtan, több nap nem alvás után, azt hiszem a végét járom, de még egy RED BULL segíthet, és akkor még ezt a végét valahogy végig szenvedjük, hogy utána már élvezhessük egy picit a gyümölcsét. Szeretnénk megköszönni, minden és mindent amit kaptunk tőletek, a sok ölelést, és szeretetet, a hihetetlen sok erőt és a sok telefont amit az utóbbi két napban felváltva győzünk!!Köszi hogy fontosak vagyunk NEKTEK!!!!<3

Most búcsúzom, mert dolog van,és menni kell......

M&ZS